T. Cím, ki gyalorolhatja özvegyi jogát, ha ugyanarra az ingatlan tulajdoni hányadra 2 személyt illet meg az özvegyi jog?
A kérdést részletesen elemzi a 2012. évi 261. számú BH az 1959. évi IV. törvény szabályai alapján, tudomásom szerint az új Ptk sem adott eltérő szabályozást.
BH2012. 261.
Abban az esetben, ha egy dolgon (ingatlanon) vagy annak meghatározott hányadán több személy egymást követően szerez haszonélvezeti jogot, a haszonélvezők a jogszerzésük sorrendjében egymás után lesznek jogosultak a haszonélvezet tartalmát kitevő jogok gyakorlására. A dolog (vagy annak egy része) tulajdonjogát utóbb újabb haszonélvezeti joggal terhelten megszerzők tulajdonosi jogosítványainak gyakorlása az elsőként haszonélvezeti jogot szerző fél rendelkezésének függvénye [1959. évi IV. törvény 157. § (4) bekezdés, 615. § (1) és (2) bekezdés].
A perbeli ingatlannak a felperes 8/12 részben, a IV. rendű alperes 2/12 részben, míg a II-III. rendű alperesek 1/12-1/12 részben tulajdonosai. A felperest 1987 óta özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg a IV. rendű alperes tulajdoni hányadán és a II-III. rendű alperesek által utóbb örökléssel megszerzett tulajdoni hányadokon. A II-III. rendű alperesek a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten szerezték meg a tulajdoni hányadaikat, melyen 2004-től az I. rendű alperest ugyancsak özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
Az ingatlanban található háromszintes lakóépületnek a második szintjén kialakított kétszobás lakrészben a felperes és a IV. rendű alperes lakik, továbbá a felperes használja a lakóház alsó szintjét és a kertet. A harmadik szinten található kétszobás lakrészt az I. rendű alperes - aki a felperes elhunyt fiának a túlélő házastársa - és a II-III. rendű alperesek - akik a felperes e fiának gyermekei, azaz a felperes unokái - használják.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének, melyben a haszonélvezeti jogára alapítottan az I-III. rendű alpereseket az általuk használt lakrész kiürítésére kérte kötelezni, helyt adott.
Az I-III. rendű alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 615. § (1) bekezdése értelmében a felperes és az I. rendű alperes - akiknek az ingatlan ugyanazon eszmei hányadán van özvegyi joguk - egymást követő sorrendben gyakorolhatják a haszonélvezeti jogukat, vagyis az I. rendű alperes csak a felperest megillető és korábban keletkezett özvegyi jog megszűnése után élhet a saját jogával.
A haszonélvező és a tulajdonos jogainak egybevetése [Ptk. 157. § (1) bekezdés és (2) bekezdés] alapján úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott, amikor a felperes keresetének helyt adott.
Az I-III. rendű alperesek előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben azzal érveltek, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában abból, hogy két különböző személyt azonos jog illet meg, az következik: mindkettő gyakorolhatja az adott jogát, és ha a haszonélvezettel terhelt ingatlan használatában nem tudnak megállapodni, a felperes a lakás kiürítése helyett a használat szabályozását kérhetné a bíróságtól. Szerintük az ettől eltérő keresetet az ügyben eljárt bíróságoknak el kellett volna utasítani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúriának a felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat korlátai között abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia: hogyan alakul a haszonélvezők egymás közötti viszonya, ha az ingatlan ugyanazon tulajdoni hányadán többen, egymást követően szereztek haszonélvezeti (özvegyi) jogot.
Az I-III. rendű alperesek arra alappal hivatkoztak, hogy önmagában a Ptk. 615. § (1) bekezdésében írtakból - további indokolás nélkül - nem következik a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, melyre alapítottan a felperes keresetének helyt adott. Annál is inkább, mert azokban az ügyekben, amelyekben több haszonélvező egymás közötti használati joga volt a vita tárgya, a Legfelsőbb Bíróság - a BH-ban eddig közzétett eseti határozatok tartalma szerint - a közös tulajdon használatára vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával hozta meg a döntését.
A Kúria viszont a jelen ügyben felvetődött jogkérdés elbírálása érdekében szükségesnek tartja, hogy a több személyt megillető haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályok alkalmazását illetően különbséget tegyen a szerint, hogy 1) a haszonélvezőket - egymás mellett - illeti meg a haszonélvezeti jog valamely ingatlan különböző tulajdoni hányadain, 2) a haszonélvezők - együttesen - szerzik a haszonélvezeti jogukat ugyanazon az ingatlanon vagy annak ugyanazon a tulajdoni hányadán, illetve 3) a haszonélvezők - egymást követően - szerzik a jogukat.
A közös tulajdon használatára vonatkozó - az I-III. rendű alperesek által hivatkozott - szabályokat csak a 1-2. pontokban meghatározott, a jelen perbelitől eltérő esetekben lehet alkalmazni (BH1999. 17.; BH1999. 299.). Ezekhez képest ennek az ügynek a sajátossága abban rejlik, hogy a felperes és az I. rendű alperes az egymást ebben a sorrendben követő öröklések jogi hatásaként szerzett özvegyi haszonélvezeti jogot ugyanannak az ingatlannak meghatározott tulajdoni hányadán. Nevezetesen, mindketten özvegyi haszonélvezeti jogot szereztek a per tárgyává tett ingatlannak a II-III. rendű alperesek tulajdonába került 2/12 eszmei hányadán.
A II-III. rendű alperesek a Ptk.-nak a másodfokú bíróság által is hivatkozott 615. § (1) bekezdése értelmében az anyjuknak mint az örökhagyó (az apjuk) túlélő házastársának haszonélvezetével terhelten szerezték meg az ingatlan 1/12-1/12 részét. Az apjuk halálakor ez, mint a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanrész tartozott a hagyatékba.
A Ptk. 157. § (4) bekezdésének és 615. § (2) bekezdésének együttes értelmezéséből következően az újabb örökléssel a haszonélvezet nem szűnik meg, annak ellenére sem, hogy a következő örökhagyó - itt a II-III. rendű alperesek apja - halálával a túlélő házastársa - ebben az ügyben az I. rendű alperes - ugyancsak özvegyi haszonélvezeti jogot szerez a Ptk. reá is irányadó 615. § (1) bekezdése alapján. A II-III. rendű alperesek mint újabb örökösök azonban nem szerezhettek több jogot, mint amennyi jogelődjüket megillette, tehát a nagyanyjuk, azaz a felperes változatlanul fennálló özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten szerezték meg az örökrészüket. Mindamellett az I. rendű alperest illetően érvényesül a „Qui prior tempore, potior iure” (Aki első az időben, az első a jogban) jogelv is, aminek reá nézve az a következménye, hogy az özvegyi haszonélvezetet mintegy „alvó jogot” szerezte meg. Az tehát számára csak akkor nyílik meg, ha az időben előtte özvegyi jogot szerzett felperes haszonélvezeti joga a törvényben meghatározott okból megszűnik.
Mindezeket egybevetve, a Kúria helyesnek tartja azt a jogértelmezést, mely szerint ilyen esetben - az előző tipizálás szerinti „egymást követő haszonélvezők” esetében - a haszonélvezők sorrendben egymás után lesznek jogosultak a haszonélvezet tartalmát kitevő jogok gyakorlására. Utal arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság ugyanilyen tartalmú jogértelmezést adott a P. törv. II. 20.605/1986/3. szám alatti - közzé nem tett - eseti döntésében.
A kifejtettek értelmében az I. rendű alperes megalapozatlanul kérte a haszonélvezeti jog gyakorlásának megosztását. Ebből pedig az a további következtetés is adódik, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 157. § (2) bekezdésének alkalmazásával a haszonélvezeti jogát gyakorolni kívánó felperes kérelmére megalapozottan hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a tulajdonos II-III. rendű alpereseket az ingatlan (az általuk az I. rendű alperessel közösen használt lakás) kiürítésére kötelező ítéleti rendelkezését. A II-III. rendű alpereseknek - mint a felperessel és a IV. rendű alperessel jogközösségben álló tulajdonostársaknak - a közös tulajdonú ingatlan használatának szabályozására irányuló viszontkeresetük nem volt. Ezért ez okból sem alapos az a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelésük, mely szerint a bíróságnak a közös tulajdonú ingatlan használatának szabályozásáról kellett volna döntenie.
Mindezért a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a fenti indokokkal hatályában fenntartotta. (Kúria Pfv. I. 21.372/2011.)
---->>----->>--<<-----<<----
T. Kérdező, az alábbiak szerint kell eldönteni a haszonélvezők közötti rangsort:
A haszonélvezet abszolút szerkezetű, személyhez kötött állagjog, melynek tartalma (birtoklás, használat, hasznok szedése, továbbá az új Ptk. szerint a hasznosítás) lényegében a korábbi rendelkezések fenntartása mellett kiegészült – a kialakult bírói gyakorlat beemelésével – a több személy által gyakorolható haszonélvezet szabályaival. Ennek értelmében a haszonélvezet:
Egy időben, egymás mellett (csak szerződés alapján keletkezhet, a gyakorlás módja lényegében a közös tulajdonban álló dolog használatának szabályai alapján történik (PK 8. számú állásfoglalás) vagy
sorrendben egymás után (rendszerint öröklés folytán keletkezik) gyakorolható.
Előfordulhat, hogy az örökhagyó tulajdonát képező dolgot ab ovo haszonélvezet terhelte, elhalálozását követően pedig újabb haszonélvezetre jogosult – jellemzően túlélő házastárs – marad, aki csak a korábban keletkezett haszonélvezet megszűnése után gyakorolhatja a saját jogát. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetendő, hogy a több személyt megillető haszonélvezet a jogosultakat közösen vagy egymást követően illeti-e meg (lásd: 109/1999. (XII.29.) FVM rendelet 10.§ (3) bekezdés).
Hozzászólások